A filmeken jót szórakozom, ha hipochonder is szerepel benne, hisz jól ki lehet gúnyolni az illetőt. De amikor a közeledben él és rád zúdítja orvosi problémáit, már kevésbé szórakoztató. Hazaköltözésem után megjelent nálam beszélgetni gyerekkori ismerősöm. Nem netezik, hanem telefonál és állandóan beszél. Nincs szívem lekoptatni, meg most el is viselem, ha majd nagyon zavar, nem veszem fel a telefont.

Én magam is küzdök jó néhány egészségügyi problémával, amikor muszáj, akkor már foglalkozom vele, de amíg dolgoztam, addig mint a jó strucc, a homokba dugtam a fejem. Tudom, ez sem a leghasznosabb dolog, de legalább addig nyugodtan éltem.

Ismerősöm hipochonder, ezzel már a családja is szembesítette, de nem hiszi el. Vérvételre megy, aztán elemzi az eredményt. Utánanéz, utánakérdez. Ha megjelenik pár csillag, már kétségbe van esve. De olyan szinten, hogy ha eggyel túllépi az optimális mértéket valamelyik általam nem ismert tétel, akkor már megrémül, hogy lehet, művese kezelésre fog szorulni. Beutalóért szaladgál, időpontokat kér különféle vizsgálatokra, mert biztos komoly baja van, csak a háziorvosa nem veszi komolyan. Próbálom elterelni a figyelmét, más témát elővenni, de az sem szerencsésebb. Fideszes érzelmű, mindent elhisz, amit hazudoznak, tipikus buta öreg (tőlem vagy 3 évvel fiatalabb), akit be lehet etetni a rezsicsökkentéssel, háborús inflációval, idegesíteni a 13. havi nyugdíj veszélyeztetésével, suksük-özik, de ez a legkisebb gond. De semmi közös érdeklődés, nem is tudom, hogy jöttem én a képbe, mint beszélgetőtárs.