Nem vagyok sem vallásos, sem hívő. Nekem ez az ünnep iskolai szünetet, később szabadnapot, sok vagy kevés locsolókívánást jelentett, csokinyuszikat, fészket, emlékeket, apu locsolóversét, amire már csak töredékeiben emlékszem és a sonkafőzést. S ma már megint csak egyedüllétet. Éjszaka a szeretteimmel álmodtam. Anyuékkal és Lacival. Ők személyesen már nem találkozhattak, álmomban nagyon jól megvoltak egymással. Éjszaka páromnak meséltem, hogy most már régi otthonomat érzem otthonomnak. S azt mondta, ettől félt, ő azt szeretné, ha ott laknék Debrecenben. Én is szívesen élnék ott, vele. Talán már azzal is megbékélnék, hogy nélküle. De a sajátomban, nem haszonélvezőként, arra gondolva, még akkor is, ha nem így lenne, hogy valaki várja a halálomat, hogy megürüljön a ház. Ha tudnám, hogy van még vagy 20 évem hátra, megpróbálnék félretenni, egy telekre és egy miniházra. Bár azt hiszem, ez esélytelen, Ha csak nem segítenek odaátról, egy nyereménnyel. A szeretteim.